Fekete kutyák fohásza

 

Fekete kutyák fohásza

Fekete színűek lettünk, de ez nem a mi hibánk...
Azt kérdezed, miért mondom ezt?
Miért mondom, hogy bűn
fekete kutyának lenni?

Én is ezt kérdezem. Tőled...
Én sem tudom,
miért mennek el ketrecem mellett az emberek
anélkül, hogy akár csak egy kedves pillantást
is vetnének ránk;

én sem értem, miért mindig
a többieket választják a gazdik,
és sosem minket.
Itt vagyunk bezárva, némelyikünk
évek óta, pedig mi is csak arra vágyunk, mint
a fehérek, a tarkák, a bolyhoskák és a fajtatiszták:
egy szerető gazdára.
Mondd, miért
nem szerettek minket? Miért van az, hogy a
fekete kutyától mindenki fél?
Mi ugyanolyanok
vagyunk belülről, mint a többiek!
A szőrszínünk
csak egy a sok tulajdonságunk közül.
Fekete bundánk alatt érző, hűséges kutyaszív
dobog, és lelkünk hófehér patyolattisztaságával
kérünk, hallgasd meg fohászunkat:
ne menj el mellettünk!
Ha a képekre nézel, biztos látod a különbséget,
bár mindegyiken mi vagyunk fekete
kutyák.
Mégis, van egyetlen különbség,
mely nekünk az életet jelenti:
ő gazdis,
mi meg nem.
Pedig, ugye, mennyivel szebb egy
Gazdás Fekete Kutya?

Mi is csak ennyit kérünk:
egy kendőcskét a nyakunkba – és egy
simogató kezet, mely örökre a miénk...

*

Még több történet olvasható
a Zöld Zebra Állat- és Természetvédő Egyesület 
asztali naptárában.
Részletek:
www.zoldzebra.hu

 

0.017 mp